Nyaralás 2010., csapó 2/2. – 2010.08.08-18.

-2. nap
Ügyelet. Úgy látszik, mindenki tudta, hogy én a hétvégén elutazom, ezért egész éjjel dolgoztunk, nem nagyon hagytak aludni.
Előző nap már felvettem a “nyaralós” “frizurám”, a munkahelyemen mindenki hülyén nézett rám és a hajam hűlt helyére. Megkaptam a szokásos beszólásokat is, voltam skinhead, gárdista, miegymás. (No comment.) Bogee is bevágta a durcást, mert ő eldöntötte, hogy nem akarja, hogy kopaszra nyírassam magam, aztán mégis nullás lett, és látatlanban kijelentette, hogy hülyén nézek ki, és napokig puffogott emiatt. De az ilyenekhez már hozzá vagyok szokva…

-1. nap
Nekem nagyjából az elektronikus dolgok összeszerelésével, beizzításával, feltöltésével, átmásolásával telt, meg az ügyeletet kipihenendő, kevés alvással. Estére mégis (minden segítségem ellenére…) minden össze volt készítve, és a kocsiba berakodva, hiszen másnap hajnalban indultunk Erdélybe, Nagy-Magyarország egyik legszebb részére.

1. nap
Hajnali 4:45-kor találkozó H.Gáboréknál, ahol gyors csomag-átcsoportosításokat követően össze is állt a konvoj, másik két autó csatlakozását követően. Kertvárosban még összeszedtük Ilcsi dédimamát, aki a gyerekekre lesz hivatott napközben vigyázni, amíg mi túrázunk.
Nagyon jó tempóban indultunk, ~20 perc után már Mohács közelében jártunk… A tempót tartva jutottunk 7:30 körülre Szegedre, ahol a Boci Tejivóban bereggeliztünk és kávéztunk, hódmezővásárhelyi ismerőseink társaságában. (Itt még nem tudtuk, mennyire hamar viszont fogjuk látni őket…)
Indultunk tovább célunk felé, ám Makó után Léna rendetlenkedni kezdett, először csak előzéskor nem akart rendesen gyorsulni, majd furcsa, süvöltő szélre hasonlító hangot kezdett kiadni minden gázadásra. Szerencsére volt velünk egy ilyen márkájú autókhoz értő szervízvezető, aki gyors meghallgatás után szomorúan diagnosztizálta, hogy nagy valószínűséggel a turbó halta meg magát. Szakvéleménye szerint ezzel tovább nem szabad menni, mert a motort is bármikor besütheti. F@sza.
Kb. 70-es tempóban (ekkorra már Léna többet nem bírt…) kocogtunk vissza Hódmezővásárhelyre, totzoli65 és ésTöri barátainkhoz, azzal a biztos tudattal, hogy másnap reggel 8-kor a szervízben (pár telefonnak köszönhetően) velünk kezdik majd a napot.
Kedvünk persze ennek megfelelően alakult, kb. 0 (nulla) körül mozgott. Hogy legyen a kényszerpihenőben valami jó, este elugrottunk Pedró-hoz egy jó Pedró csülkét enni, hozzá kis vörösbor. Bogee persze megint gyomorideget kapott, két palacsintát alig tudtam beletukmálni.
Este Attila volt olyan rendes, és átengedte nekünk a szobáját, így ő az éjjelt a húgánál, Enikőnél töltötte, mint befogadott hajléktalan. (Köszönjük mindkettőjüknek!)

2. nap
Reggel 8-ra a márkaszervízben volt jelenésünk, a máskor kb. 15 perces utat ezúttal durván 40 alatt tettük meg, Léna minden tiltakozása mellett.
A profik aztán 3 perc alatt darabjaira szedték, és megállapították, hogy tényleg a turbó szállt el, de a motort (láthatóan) még nem rongálta meg. A megoldás: csere, javítani nem lehet. Gyors körbetelefonálások után kiderült, van a közelben (~100km-en belül) egy teljesen hasonló, bontott alkatrész, amit talán délutánra meg tudnak szerezni.
A következő 4 órán át a szalonban ültünk, a nyílt wifi-t használtuk, és vártunk, vártunk. Aztán a közeli plázát is meglátogattuk, majd ismét a szalon következett. Délután 3 körül kiderült, hogy csak másnap reggelre tudják elhozatni, addig nem ér oda. Akkorra viszont már (igaz, 1/3-al drágábban) tudnak eredeti, gyári alkatrészt is szerezni. Gyors kalkuláció után az új mellett döntöttünk, majd Lénát hátrahagyva ismét Hódmezővásárhelyre érkeztünk, ahol ismét totzoli65-ék vendégszeretetét használtuk ki, teljes mértékben.

3. nap
Délelőtt vonattal jutottunk át Szegedre, ahol gyors bevásárlás után érkeztünk a szervízbe, ahol már rakták össze Lénát. Végül délután 2 körül, kb. 2 havi fizetésem hátrahagyva, 52 órás késéssel tudtuk folytatni utunk Erdély felé.
Léna az új turbóval ficánkolt, elég jól haladtunk a gúnyhatáron keresztül egészen Aradig, ahol egy nagy bevásárlóközpontban akartunk román mobilnetet venni, azonban a hölgyike a vodafone boltban sem magyarul (Nagy-Magyarországon!), sem angolul nem értette, mit is akarok. Végül egyik ismerősétől telefonos segítséget kért, aki fordított neki, de nem jártunk szerencsével, mert szerinte az a konstrukció, amit én szeretnék, nem létezik, csak egy ~110 lejjel drágább. Anyád hogy van?!
Tovább haladva Dévánál egy komolyabb sorba botlottunk, valószínűleg baleset miatt, így egy kb. 15 perces kerülőt voltunk kénytelenek tenni. Innentől a 2×1 sávos “jó” minőségű román utakon az idióta stílusban, 60-as táblánál 110-zel közlekedő kamionokat kerülgetve, végül otthoni idő szerint éjfél körül értünk szállásunkra, Gyergyószentmiklós mellett.

4. nap
Mivel a csapat, akikkel együtt jöttünk volna, ezt az éjszakát töltötte sátrazva egy hegytetőn egy estena mellett, így reggel sokáig tudtunk aludni. Reggeli és kávé közben a tulaj sráccal beszélgetve szóba került a net, ő felhívta a helyi vodafone boltot (3 van egymás mellett a főtéren…), és kiderült, hogy mégis létezik az a fajta, amit én akarok, és annyiba is kerül, amennyinek tudtam.
Délelőtt a városban kezdtünk, ahol €7-ért beszereztünk egy 10 napig érvényes, 1GB-os adatforgalmat tartalmazó pre-paid csomagot, ami rövid próbálkozás után már működött is a MBP-val, a BaLee-tól kölcsönkapott független stick-kel.
Ezután H.Gáborékat felhívva kiderült, épp pisztrángozni indulnak, amihez mi is szívesen csatlakoztunk volna, így a zetelakai víztározó felé vettük az irányt. Több gyors telefonos egyeztetést követően utolértük őket, és az ebédet (frissen kifogott és sütött pisztráng, főtt krumpli, fokhagymaöntettel) már együtt költöttük el, pár sör társaságában. Miután mindenki degeszre tömte magát, elindultunk a közeli látványosság, a dombon felfelé folyó patak felkutatására. Maga a patak meglett, sőt, az elágazás is, ahol felkanyarodik a hegyre, de a dzsumbujtól nem tudtunk odamenni, közelebbről is megnézni. A bátrabbak térdig is belemásztak a jéghideg hegyi patak vizébe, sőt, volt, aki bele is ült (véletlenül).
Ezután két közeli geoláda felkutatására indultunk, egy vízesés alatt ill. Székelyvarságon egy sírkertben. Mindkét láda viszonylag hamar meglett, a hatalmas kátyúkkal szabdalt csúcsminőségű román beton és földutakon haladva. A vízesés gyönyörű volt, a bátrabbak alulról és felülről is körbemászták. Volt is sikongatás (a szülőktől…), amikor a gyerekek a felső sziklapárkányon egyensúlyozva csodálták a lezúduló víztömeget… A találatok után, immár szürkületben indultunk vissza szállásunkra vacsorázni.
Este az EMI-táborban fejeztük be a napot, a színpadon Beatrice örökzöldeket, majd Hungarica számokat hallgatva és együtt üvöltve azokat a tömeggel.